Fehércsoki mousse torta eperrel

Végre itt az eperszezon! Igyekszem kihasználni, és minél több finomság hozzávalójaként felhasználni egyik kedvenc gyümölcsöm. Ez a torta még anyák napjára készült, és nagyon nagy sikert aratott annak ellenére, hogy a tésztát sikerült kissé túlsütni.

Hozzávalók (26 cm tortaformához)
Édes, omlós tészta (2 adag!!)

• 225 g vaj
• 150 g porcukor
• 2 tojás
• 450 g liszt

Mousse

• 200 g fehércsokoládé
• 4 dl tejszín
• 1 tk vaníliakivonat
• 2 tojásfehérje

Díszítés

• 100 g eperlekvár
• 1 ek citromlé
• 500 g eper

Elkészítés

1. Az omlós tésztát készítem el először: a vajat puhára keverem robotgéppel, hozzáadom a cukrot, és fehéredésig kavarom. A tojásokat egyesével hozzáütöm, és miután egyenletesen elkeveredett, a lisztet is beleszórom.
2. Az összeállt tésztát két részre osztom, és fóliával körbetekerem: az egyiket lefagyasztom (citromos mascarponetortához használtam fel, recept hamarosan!), a másikat a hűtőbe rakom fél órára.
3. A tésztát kinyújtom, és egy 26 cm átmérőjű tortaformát (az aljára sütőpapírt raktam, az oldalát kivajaztam) kibélelek vele. (Én 2-3 cm-es peremet készítettem, de nyugodtan lehet magasabb, mert nekem kimaradt egy kevés a mousse-ból.) 2 órára hűtőbe rakom, majd hőálló fóliát fektetek a tésztára, és súlyként rizst öntök rá.
4. 170°C-ra előmelegített sütőben 5 percig súllyal, majd kb. 20 percig (vagy ameddig aranybarnára nem sül) sütöm.
5. A töltelékhez a csokit 1 dl tejszínben felolvasztom. 15 percig hűlni hagyom.
6. A maradék 3 dl tejszínt kemény habbá verem, a vaníliakivonatot is hozzáadom.
7. A tojásfehérjéket is kemény habbá verem, melyet a tejszínes csokikeverékhez keverek óvatosan, majd a tejszínhabot is hozzáforgatom.
8. Az elkészült mousse-t a kihűlt tortaalapra öntöm, és egy éjszakára a hűtőbe rakom.
9. Másnap a tetejét kívülről indulva körberakom vékonyra vágott eperszeletekkel.
10. Az eperlekvárt a citromlével pár perc alatt összemelegítem, és szilikonecset segítségével megkenem a torta tetején elrendezett eperszeleteket.

Ötlet: Epicurious
Omlós tészta: Giorgio Locatelli